The geopolitics of cybersecurity

A kiberbiztonság túllépett azon, hogy kizárólag technikai kérdés legyen; ma már jelentős szerepet játszik a geopolitikában, miközben az információs korban navigálunk. A mai digitális környezetben az adatok és az értékes erőforrások elsősorban hálózatba kötött számítógépes rendszereken tárolódnak. A fenyegetések potenciális forrásai túlléptek a helyi szereplőkön és a szomszédos országokon, mivel a digitális világ újradefiniálta a földrajzi határok érzékelését.

Tartalomjegyzék

• Az internet geopolitikai dimenziójának és annak kiberbiztonságra gyakorolt hatásának megértése
• Kiber-szuverenitás
• A kiberbiztonság technikai dimenzióján túl
• Conclusion

A digitális eszközöktől és az online környezetektől való növekvő függőségünk fokozza a káros kibertevékenységekkel szembeni sebezhetőségünket, növelve a kiberbűnözésnek és a kiberbiztonsági fenyegetéseknek való kitettségünket.

Az alapvető kommunikációs rendszereket és az újonnan megjelenő fejlesztéseket, mint például az 5G, a felhőalapú számítástechnika, a mesterséges intelligencia és a kvantumszámítástechnika, magukban foglaló alapvető technológiák új kiberbiztonsági kihívásokat jelentenek, amelyek jelentősen befolyásolják a nemzetbiztonságot, a gazdasági növekedést és a társadalmi fejlődést egyes nemzetek vagy akár egész régiók számára.

A kibertér csatatérré vált, ahol az országok versengenek a kulcsfontosságú technológiák uralmáért és a globális technikai szabványok feletti digitális fölény érvényesítéséért. Az állami szereplők egyre inkább alkalmazzák a digitális technológiákat és a kiberképességeket riválisaik ellen. Ugyanakkor a nem állami szereplők is fejlesztették ezeket a készségeket, célba véve a létfontosságú infrastruktúrákat, mint például az egészségügyi szolgáltatásokat, a COVID vakcinakutatást és a stratégiai eszközöket, potenciálisan jelentős reputációs károkat okozva a vállalkozásoknak és a kormányoknak.

A geopolitika segít megérteni, megmagyarázni és előre jelezni a globális szereplők cselekedeteit. Továbbá, a kiberbiztonság geopolitikai tényezőinek figyelembevétele lehetővé teszi az intézmények számára, hogy előre lássák és felkészüljenek a jelentős kiberfenyegetésekre. Az elmúlt tíz év kibertevékenységeinek áttekintése világos kapcsolatot mutat a geopolitikai indítékok és az államilag támogatott kiberhadműveletek között. Ennek eredményeként a geopolitikai hírszerzés hagyományos kiberfenyegetés-hírszerzési gyűjtési módszerekkel való egyesítése segíthet a szervezeteknek azonosítani, hogy mikor, hol és hogyan a legsebezhetőbbek a támadásokkal szemben.

Az internet geopolitikai dimenziójának és annak kiberbiztonságra gyakorolt hatásának megértése

A geopolitika általános értelemben az államhatalomra és a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt földrajzi tényezők hatásának tanulmányozása. A kiberbiztonság és a geopolitika összekapcsolt fogalmakként tekinthetők. A mesterséges intelligencia megjelenése új dimenziókat vezetett be az egyenlőtlenség, a sebezhetőség és a potenciális emberi szenvedés terén a geopolitikában, valamint a kombinált kockázatok megjelenésével.

A “geopolitikai” fogalom releváns a kiberpolitikai és hatalmi dinamikák kontextusában. A kibertér nemzetek közötti versengő természete hangsúlyozza annak geopolitikai fontosságát. Ezenkívül a mesterséges intelligencia (AI) mezőgazdaságra, közlekedésre és más ágazatokra gyakorolt hatása kiemeli annak geopolitikai jelentőségét. Az AI technológia cseréje tükrözi az alapvető érdekek konvergenciáját, a konfliktus kezelését vagy hiányát, valamint a bizalom meglétét, az AI-t erőteljes eszközként pozicionálva geopolitikai következményekkel.

Kísérletek történtek a hagyományos geopolitikai elemzés kibertérhez való igazítására, az internetcsere-pontok (IXP-k) fizikai komponenseire összpontosítva. E központok ellenőrzése biztosítja az információáramlások feletti ellenőrzést. Felvetették, hogy a kommunikációs áramlásokat irányító fél uralja majd a “Kibernetikai Szívföldet”, és következésképpen a világot. Azonban az ilyen adaptációk szubjektívek lehetnek, és hiányozhat belőlük a szükséges elemző szigor.

Kiber-szuverenitás

A “kiber-szuverenitás” fogalma gyakran szenved az elemző szigor hiányától. A területi fogalmak virtuális világra való alkalmazásából ered, kiterjesztve a kiberbiztonsági intézkedéseket az információ tartalmára a kibertérben. A támogatók szerint ez elengedhetetlen a felelős internethasználat és a kockázatok mérséklése érdekében. Azonban a kritikusok rámutatnak, hogy az autoriter országokban, ahol gyenge a jogállamiság, maga az információ is fenyegetésként érzékelhető. A Freedom House szerint a kiber-szuverenitás magában foglalja, hogy a kormányok saját internetes szabályozásukat érvényesítik, korlátozva az információ áramlását az országhatárokon.

A kiberbiztonság technikai dimenzióján túl

A kiberbiztonsági kérdések jelentősek a kritikus geopolitikai stratégiákban, és a nemzetközi kapcsolatok elméletein keresztül vizsgálhatók és érthetők meg, különösen a nemzetközi biztonság területén. A két fő elméleti iskola, a realizmus és a liberalizmus, különböző nézőpontokat kínál ezekre a kérdésekre.

A realizmus kiemeli a kibertér anarchikus természetét, azt állítva, hogy ez a tulajdonság elkerülhetetlenül új csatatérré alakítja. Ez az anarchia lehetővé teszi a hagyományos geopolitikai rivalizálások kiterjesztését a fizikai világból a kibertérbe. Következésképpen a kibertérbeli konfliktusokat gyakran tünetekként, nem pedig független eseményekként tekintik.

A kibertér kaotikus természete elsősorban egy átfogó és hatékony Kiberbiztonsági Egyezmény hiányának köszönhető, amely ideálisan a következő célokat érné el:

1. Hozzon létre egy széleskörű jogi keretet a kiberbiztonsági kérdések kezelésére;
2. Valósítsa meg ezt a keretet globálisan, biztosítva az érintett felek betartását és megfelelését; és
3. Szabjon ki büntetéseket azokra, akik nem tartják be.

Ezen aspektusok kezelése hatékonyabb megközelítést alakíthat ki a kiberbiztonság terén, minimalizálva a konfliktus valószínűségét és elősegítve a globális együttműködést.

A realisták azt állítják, hogy az államok a fő szereplők a kibertérben, ahol a hatalom kulcsfontosságú tényező. A “kiberhatalom” azt jelenti, hogy képesek vagyunk elérni a kívánt eredményeket az összekapcsolt információs erőforrások kihasználásával a kibernetikai területen. Általában hatékonyabb, ha támadó jelleggel használják, mint védekező jelleggel, mivel nehéz azonosítani a támadásokat, alacsony költségekkel jár, és nagy károkat okozhat.

E realista perspektíva szerint a kiberfegyverkezési versenyek megjelenése az anarchia meglétére adott válaszként magyarázható a kibernetikai térben hatalmas államok által. Ez a nézet közvetetten elismeri a kiberfegyverek jelenlétét, amelyeket “számítógépes kódokként írnak le, amelyek célja fizikai, funkcionális vagy mentális károk okozása struktúráknak, rendszereknek vagy élőlényeknek.” A kiberfegyverek és a kiberfegyverkezési versenyek fogalma a kibernetikai térben támogatja a realista érvelést.

Különböző szereplők prioritásként kezelték a kiberszabályok kidolgozását, együttműködve kormányzati mechanizmusok létrehozásában kifejezetten a kiberbiztonság érdekében. Központi hatóság nélkül a globális kormányzást különféle szereplők kezelik, beleértve az államokat, multilaterális szervezeteket, civil társadalmi szervezeteket és magánvállalatokat. Ezek a mechanizmusok hatékonyan kezelhetik és akár meg is előzhetik a fenyegetéseket és kockázatokat a kibertérben globális és regionális szinten egyaránt.

Az egyik ilyen megközelítés a nemzeti kiberbiztonsági stratégiák kidolgozása, amely területen a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) központi szerepet játszik. Ezek a stratégiák kulcsfontosságúak a nemzetek kiberbiztonságának javítását célzó intézkedések megfogalmazásában és végrehajtásában. Minden esetben azonosítják a stratégiák végrehajtásáért felelős résztvevőket, valamint azok szerepeit és feladatait.

Az ITU útmutatója magában foglalja a különböző földrajzi régiókból származó multilaterális szervezetek, kormányközi ügynökségek, oktatási intézmények, informatikai vállalatok és kockázati tanácsadók közötti együttműködést. Ez a közös erőfeszítés segít a kiberbiztonság összetett kérdéseinek kezelésében és mindenki számára biztonságosabb digitális környezet kialakításában.

Conclusion

Elemző szempontból a geopolitika és a nemzetközi kapcsolatok elméleti és fogalmi eszközei értékesek a kiberbiztonsági elemzések leíró és magyarázó végrehajtásakor. Az első fogalom tekintetében fontos elkerülni azt a gyakori hibát, hogy számos témát és kérdést lazán ’geopolitikainak“ minősítsenek. Ebben a kontextusban a kritikai geopolitikai megközelítések friss perspektívát kínálnak. Ezek a megközelítések, eltérően a hagyományos perspektíváktól, új ”területiséget“ biztosítanak a kibertér számára, javítva megértésünket.

Ugyanakkor a nemzetközi kapcsolatok realista és liberális elméleti iskolái segítenek értelmezni a kapcsolatok természetét és dinamikáját ebben a virtuális térben. A realizmus hangsúlyozza annak anarchikus természetét, az állami szereplők dominanciáját és a hatalmi politika jelentőségét. Ugyanakkor a liberális perspektívák kiemelik a különféle nem állami szereplők jelenlétét, és azt állítják, hogy az anarchia csökken a kiberszabályok, multilaterális megállapodások és kormányzati mechanizmusok terjedése miatt. Hasznos a kiberbiztonsági kérdéseket multidiszciplináris szempontból megközelíteni, más tudományterületek fogalmait, technikáit és eszközeit felhasználva.